2014. július 10.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 6,11-18

¹¹ Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: ¹² nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. ¹³ Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket. ¹⁴ Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? ¹⁵ Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? ¹⁶ Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: “Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. ¹⁷ Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, ¹⁸ Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”

A zsoltárok könyve

Zsolt 88

¹ Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A “Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. ² URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. ³ Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! ⁴ Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. ⁵ A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. ⁶ A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. ⁷ A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. ⁸ Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) ⁹ Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, ¹⁰ szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. ¹¹ Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) ¹² Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? ¹³ Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? ¹⁴ De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. ¹⁵ Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? ¹⁶ Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. ¹⁷ Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. ¹⁸ Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. ¹⁹ Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.