2014. július 9.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 6,1-10

¹ Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. ² Mert ő mondja: “A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” ³ Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, ⁴ hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, ⁵ verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, ⁶ tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, ⁷ az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, ⁸ dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, ⁹ mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, ¹⁰ mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.”

A zsoltárok könyve

Zsolt 87

¹ Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította ² az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. ³ Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) ⁴ Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája. ⁵ Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt. ⁶ Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.) ⁷ Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.