2014. június 23.

Pál levele a rómaiakhoz

Róm 13,8-14

⁸ Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. ⁹ Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” ¹⁰ A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. ¹¹ De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: ¹² az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. ¹³ Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, ¹⁴ hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

A zsoltárok könyve

Zsolt 74

¹ Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? ² Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! ³ Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! ⁴ Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. ⁵ Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. ⁶ Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. ⁷ Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. ⁸ Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. ⁹ Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? ¹⁰ Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? ¹¹ Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! ¹² De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. ¹³ Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. ¹⁴ Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. ¹⁵ Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. ¹⁶ Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. ¹⁷ Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. ¹⁸ Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. ¹⁹ Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp! ²⁰ Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! ²¹ Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! ²² Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! ²³ Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!