2014. június 22.

Pál levele a rómaiakhoz

Róm 13,1-7

¹ Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. ² Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. ³ Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: ⁴ mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. ⁵ Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. ⁶ Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. ⁷ Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.

A zsoltárok könyve

Zsolt 73

¹ Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! ² De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. ³ Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. ⁴ Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. ⁵ Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. ⁶ Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. ⁷ Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. ⁸ Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. ⁹ Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. ¹⁰ Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. ¹¹ Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? ¹² Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. ¹³ De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, ¹⁴ mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. ¹⁵ Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. ¹⁶ Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. ¹⁷ Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. ¹⁸ Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! ¹⁹ Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. ²⁰ Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! ²¹ Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, ²² akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. ²³ De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. ²⁴ Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. ²⁵ Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. ²⁶ Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! ²⁷ Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! ²⁸ De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.