2014. március 20.

Jónás próféta könyve

Jón 2

¹ Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. ² Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. ³ Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. ⁴ Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. ⁵ Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! ⁶ Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. ⁷ Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! ⁸ Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. ⁹ Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. ¹⁰ De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás! ¹¹ Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Máté evangéliuma

Mt 26,1-13

¹ Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ² “Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.” ³ Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, ⁴ és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. ⁵ De ezt mondták: “Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.” ⁶ Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, ⁷ odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. ⁸ Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: “Mire való ez a pazarlás? ⁹ Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” ¹⁰ Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: “Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, ¹¹ mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. ¹² Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. ¹³ Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!”