2014. március 21.

Jónás próféta könyve

Jón 3

¹ Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: ² Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! ³ Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. ⁴ Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive! ⁵ Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. ⁶ Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. ⁷ Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! ⁸ Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! ⁹ Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! ¹⁰ Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Máté evangéliuma

Mt 26,14-35

14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt: “Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. 16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. 17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: “Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?” 18 Ő ezt válaszolta: “Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.” 19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Evés közben így szólt: “Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” 22 Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: “Talán csak nem én vagyok az, Uram?” 23 Ő pedig így válaszolt: “Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: “Talán csak nem én vagyok az, Mester?” “Te mondtad” – felelte neki. 26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” 27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: “Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” 30 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: “Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” 33 Ekkor Péter így szólt hozzá: “Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” 34 Jézus pedig ezt mondta neki: “Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 35 Péter így válaszolt: “Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.