2015. január 17.

János evangéliuma

Jn 6,1-15

1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” 6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: “Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” 8 Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 “Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” 10 Jézus ezt mondta: “Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: “Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” 13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. 14 Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: “Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” 15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

A példabeszédek könyve

Péld 15,20-33

20 A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. 21 A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. 22 Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. 23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó! 24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent. 25 A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát. 26 Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak. 27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. 28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. 29 Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. 30 A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. 31 Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. 32 Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. 33 Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!