2015. január 18.

János evangéliuma

Jn 6,16-21

16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, 17 hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; 18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. 19 Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, 20 de Jézus megszólalt: “Én vagyok, ne féljetek!” 21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

A példabeszédek könyve

Péld 16,1-15

1 Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. 3 Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. 4 Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. 5 Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen! 6 Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól. 7 Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti. 8 Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. 9 Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. 10 Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem szabad téves ítéletet mondania. 11 Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok. 12 Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt. 13 A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél. 14 A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt. 15 A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg.