2020. 12. 06.

Jób könyve 27. fejezet
Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát
1Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 3hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 5Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 6Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. 7Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 8Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? 9Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? 10Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
A gonoszok sorsa rosszra fordul
11Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. 12Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? 13Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: 14Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik. 15Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt. 16Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát: 17összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. 18Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít. 19Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije. 20Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. 21Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről. 22Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. 23Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.

A zsidókhoz írt levél 6. fejezet, 1-12
1Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. 4Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, 6de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; 8amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.
Hit és türelem által örököljük az ígéreteket
9Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. 10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.