2020. 12. 19.

Jób könyve 38. fejezet
Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
1Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: 2Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? 3Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! 4Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! 5Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? 6Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, 7amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? 8Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, 9amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, 10amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, 11és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! 12Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, 13hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? 14Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. 15Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. 16Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? 17Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? 18Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! 19Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? 20Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? 21Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! 22Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? 23A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. 24Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? 25Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, 26hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, 27hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? 28Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? 29Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? 30Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. 31Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? 32Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? 33Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? 34El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? 35Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? 36Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? 37Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, 38ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? A Teremtő dicsősége az állatvilág életében 39Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, 40amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?

A zsidókhoz írt levél 12. fejezet, 1-11
Jézus a hit szerzője és beteljesítője
1Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. 3Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
A fenyítés Isten szeretetének jele
4Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, 5és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” 7Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? 8Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.