2020. 12. 20.

Jób könyve 39. fejezet
1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? 3Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. 4Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. 5Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? 6A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? 10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? 12Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? 13Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! 14A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. 16Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. 17Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. 18De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 24Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 25Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 26A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 27A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 28Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 29Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

A zsidókhoz írt levél 12. fejezet, 12-17
Senki el ne távolodjék Isten kegyelmétől
12Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, atyja megtagadta tőle, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.